Mr-T többszáz posztot küldött már be, ezért jár neki egy külön poszt, ha a puruttyamail baszakszik elküldeni a válaszom.
Szóval Mr-T kérdezi:
"Helló!
Te miért lettél szerekesztő/főszerkesztő Kain?"
Miért lettem szerkesztő?
Mert azt mondtam, hogy ezt én is tudom csinálni. Jobban.
Miért lettem főszerkesztő? Mert igazam volt. Tényleg jobban és kitartóbban csináltam.
Meg e mellett úgy gondolom, hogy egy SZÉGYEN alapú társadalomban élünk, ahol egyetlen fontos dolog van, az pedig a többi ember elfogadása.
Ha kipécézünk valakit, és pellengérre állítjuk, akkor nagyon valószínű, hogy egyre kevesebb olyan lesz, aki hasonló helyzetbe akar majd kerülni.
Így is lett.
És hogy mi a fő motiváció?
Igazából annyi, hogy szar látni az embereken azt, hogy mennyi szart kellett átélniük saját hülyeségből.
Volt egy korszak (és gondolom sok helyen még mindig vannak ilyenek) amikor is menőnek számított minél több pasival szexelni.
Ezzel alapvetően semmi gond nincs. Tényleg. Cserkészbecsszó.
A gond azokkal van, akik ezt nem akarják, de úgy gondolják, hogy ha nem teszik meg, akkor ki fogják nevetni őket.
Nem az 1% a probléma, hanem a maradék 99%, aki igazából más utat akar járni, csak fél.
Fél, és félelemből bevállal olyan dolgokat, ami utána szép lassan felzabálja belülről.
Voltam egyik nap egy népszerű szórakozóhelyen, ahova bevallottan drogosok járnak. Fű, kati, speed, ecstasy... a heroinon kívül szerintem minden ment.
És el tudod te képzelni milyen csodálatosan gyönyörű 16-18 éves csajok voltak ott... totálisan szétesve?
Hogy lehetett az, hogy ezeknek DROGOT kell fogyasztaniuk, hogy elviseljék az életet?
Ki engedhette meg azt, hogy már nem füvön, hanem kati-n meg gina-n éljenek ezek a csajok?
Honnan gyűlik össze ennyi fájdalom?
Hát innen.
Egy gyenge jellem megpróbál igazodni valamihez, ami alapvető faszság számára.
És én komolyan néha sírni tudnék egy-egy ilyen sorson.
Ezért csináltam.
Adtam egy pontot, ami azt mondja, hogy: "Hé, ribancnak lenni nem menő", hátha valakinek pont ez kellett a napi túléléshez.
Vagy csak kiverni.
Vagy röhögni.
De adtam.
Most pedig már nincs több adnivalóm.</sentimentality>
